HTML

Paládi Zsolt

Ugye ismerik azt az érzést, amikor az égvilágon semmi sincs a kedvünkre, az étel ízetlen, munkatársaink undokok, úgy érezzük, hogy az élet kilátástalan és az árak megfizethetetlenül magasak, s ilyenkor még kedvenc barátnőnk pletykáira sem vagyunk kíváncsiak. Órákig nézzük a kirakatban a régóta kiszemelt nercbundát, sóváran álldogálunk az utazási iroda plakátjai előtt, s közben odaképzeljük magunkat egy Fülöp-szigeteki strand homokjára. Magányosak vagyunk?

Friss topikok

Címkék

álom (7) boldogság (14) dögös (8) egzotikus (1) filozófia (4) fizika (1) hím (5) japán (1) kaland (8) kirakat (5) kocsma (1) lakhatás (1) média (2) melós (2) mese (7) minden (3) mindenség (2) művház (2) (8) ország (4) pénz (2) szerző (2) szockó (1) természet (1) utazás (1) vámpír (1) világ (3) zugló (1) Címkefelhő

 

Budapest középpuccos helyeinek egyike, mely nem drágaságával, hanem szerény, de megfizethetetlen igénytelenségével hódít. Területi méregegysége a világosan felvizezett Kőbányai Világos, amit ötszáz forintért mérnek. Ihatatlan, de a látogatók többsége nem ezért, hanem a hippi hatású dizájnért (kisebb részük a dizájner drogokért) és a sznobizmusért jár ide. A menedzserlétben vergődő, multinál 12 órában okoskodó réteg szívesen költi itt a pénzét, némi nosztalgiát érezve egykori szabad léte iránt. A vécét nem tisztítják, de minek is tennék, nem ez a lényeg, hanem a fíling. Bár a magyar férfiak itt általában lenézésre kerülnek, egy amerikaira három-négy magyar csajszi jut, aki körüldongják, mint mézesbödönt a darazsak. (Szóljon, aki látott fiatal amerikait, skótot, angolt egyedül, repi csaj vagy csajok nélkül kószálni a városban!)

Számos gimnazistát is kiszolgálnak, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy egy tapasztalt alkoholistát is asztal alá tudnának inni. Néha koncerteket rendeznek, írókat hívnak meg, akik az elmúlt években összeliberáliskodtak maguknak némi hírnevet, egymással versengve azon, melyikük a liberálisabb, s akik rögtön teljes vértezettel sorakoztak fel a saját kis szemétdombjukon, mihelyt egy ősmagyar elbődítette magát. A romkocsmák látogatói meg vannak győződve róla, hogy ez a művészet, mivel sosem láttak mást.

A romkocsmákban olyanok a székek, amiken ülve lehetetlen lenne tévét nézni vagy számítógép előtt ülni. Ezeket az ülőalkalmatosságokat egy jobb ízlésű hajléktalan nem cipelné a bódéjába, hisz tökéletesen kényelmetlen. A berendezést alkotó asztalokat és székeket nem lehet meghirdetni a Vaterán, az „örülj, hogy ingyen elviszem” kategóriába tartoznak. Mégis remek marketingterveket és reklámstratégiákat sző ezeken a budapesti ifjúság.

Szerény javaslat: ha már saját nyomorúságunkból és nyomoronc történelmünkből csinálunk magunknak üzletet, lenne még néhány ötletem; vizuáldiszkó kivetítővel Kistarcsán, az Andrássy út 60.-ban, kitelepítősdi performansz fizetett biztonsági őrökkel (van belőlük elég), kulákmenet: felfelé a hegyre, majd lefelé a hegyről  - kiváló fogyókúra és fitnessprogram – valamint „vedd még el tőlem, amim van” játék, az a külföldi, aki eléri az előtte futó magyart, elvehet tőle még valamit. 

Címkék: kocsma

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://paladi.blog.hu/api/trackback/id/tr854597464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása