Ugye ismerik azt az érzést, amikor az égvilágon semmi sincs a kedvünkre, az étel ízetlen, munkatársaink undokok, úgy érezzük, hogy az élet kilátástalan és az árak megfizethetetlenül magasak, s ilyenkor még kedvenc barátnőnk pletykáira sem vagyunk kíváncsiak. Órákig nézzük a kirakatban a régóta kiszemelt nercbundát, sóváran álldogálunk az utazási iroda plakátjai előtt, s közben odaképzeljük magunkat egy Fülöp-szigeteki strand homokjára. Magányosak vagyunk?
avagy egy arisztokrata visszaemlékezései boldogult ifjúkorára, eredetére és szerepére a történelem viharában
vitéz Milotay Paládi Zsolt , egy rendhagyó magyar főúriság önéletírása, avagy ti honnan jöttetek, sehonnaniak?
Soha nem volt könnyű…
Ráadásul a fontolva haladók szinte rettegtek tőlünk, odafigyeltek, ha összesúgtunk az órán, felkapták a fejüket, ha a tudományágukról volt szó, füleltek, ha a bukott rendszer került szóba. Idős, nyugdíj…
Istenem, ebben az országban semmiről sem lehet írni, minden egyes kiejtett szónak rögtön jelentkezik a mellékhatása, kérdezd csak meg erről az orvosodat és a gyógyszerészedet (politikusodat és bértollnokát), a mellékhatás vagy ahogy tetszik, a melléhallás…