Paládi Zsolt

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Mindannyian változunk, de másképp változik a nő és másképp a férfi. Ha különböző irányba indulnak el, a különbség olyan nagy lesz, hogy már minden apróság fáj. Az eldurvuló kapcsolatokban a másik fél minden szokása, minden tette, minden mozdulata zavaró és elviselhetetlen. A férfi, ahogy megérzi a véget, általában menekülni kezd, egyre többet van házon kívül, munkahelyén, baráti körben, vagy egy másik nőnél tölti el az időt, hazaérkezvén a számítógépet bújja vagy tévét néz. A férfi tipikus válasza azonban nagyon hamar kiváltja a nő végső ultimátumát, hamarabb, mint a férfi gondolná, s egy nem is olyan távoli nap keserűen arra ébred, mennie kell.

Nem tudjuk, hány válásnak és ezen keresztül hány egyéni tragédiának volt oka a baráti kör, a szellemi partnerek által nyújtott társasági élet, azok az együtt töltött órák, amik beszélgetéssel, elmélkedéssel, éjszakába nyúló vitákkal telnek. A feleségek többsége nem érti ezek célját, féltékeny irigységgel tekint az ilyen alkalmakra, személyes sérelemnek, az elhanyagolás biztos jelének veszi. Kevesen ismerik el, - főként a házastársak soraiból - számunkra az élet igazi értelméhez tartozik, hogy elmélkedjünk, beszélgessünk és vitatkozzunk az élet dolgairól, hogy azt a tudást, amit megszereztünk, megosszuk másokkal is. Egy gyakorlati ember számára ez önzés, a szellemi ember önzése, amit a "mai világgal" szemben pofátlan módon kialkudni merészelt magának.

A nő ugyanis, ahogy megházasodott, elkezdett a családjának élni, elhanyagolta a barátnőit, nem találkozott többé velük. De vajon ki kérte, ki kényszerítette arra, hogy megsemmisítse a külső kapcsolatait? Nem lehet, hogy a férfi megértette volna, helyet kell szorítani ezeknek a nő életében is, ezért néha a férfinak kell otthon maradnia ellátni saját magát, esetleg a gyerekeket?

Egyre többen mondanak le a szerelemről, előre rettegve attól, hogy az unalom és a megszokás előbb-utóbb úgyis felőrli, nem érdemes hát kísérletezni, hogy éppen mi jussunk túl ezen a vízválasztón, így is, úgy is a meguntak sorsa vár ránk. Aki elképzeli a jövőt egy másik emberrel, csak a kudarcot, a bekövetkező megcsömörlést, a heves vitákat, a kibékíthetetlen ellentéteket látja.

Ha mégis választanak, tudatosan választanak, a nők az anyagi biztonságot, a férfiak az erkölcsi támogatást keresik. S hol marad a szerelem? A szerelemhez nem kell tudatosság, talán ezért is nem népszerű korunkban. Ellenkezőleg, a szerelemhez öntudatlanság kell, amit a hétköznapok során - állítólag - nem engedhet meg magának az ember. A szerelemben a lét öntudatlanságát érezzük, s mivel ösztönös az érzés, megszabadulunk az értelemtől és a felettes éntől, amely óvatosságra int.

Csakhogy az új világban óvatosak és bizalmatlanok lettünk, hisz e dzsungelben mindig leselkedhet ránk valaki, aki a javainkra pályázik. Rengeteg elszegényedett, reménytelen helyzetben lévő ember képes rá, hogy másokat kifosszon vagy megrövidítsen. S nemcsak ők, van, akinek éppen a ragadozó életforma felel meg. Ez nem kedvez az általános közbizalomnak. De mégis, mindenki találhat valakit, akire rábízhatja magát. A csalódás nem törvényszerű, a szeretet képes beforrasztani a sebeket, képes megmenteni szakadék előtt álló embereket, képes összebékíteni más-más oldalon álló feleket.

Miért van olyan sok magányos ember? Miért nem látják, amit minden vallás és minden etikai rendszer hirdet évszázadok vagy évezredek óta: hogy az élet célja maga a szeretet? Jézus és Buddha, Mohamed és Lao-Ce, a Védák és a Tóra egyvalamiben egyetértenek és lényegüket tekintve ugyanazt mondják: a szeretet minden. Vigyázd, hogy napjaidban el ne szalaszd megélni! Ha megtalálod az örömöt, sosem érhet felkészületlenül semmilyen tragédia. Minden nap legyőzöd a sötétséget, mert adsz egy pofont a feledésnek. Ha az életben csak egyetlen emberre is hatsz, ha csak egyetlen emberrel is összefonódik a sorsod, máris tiéd a halhatatlanság.

A szkeptikusok biztosan vitatják e nézetemet és már hallom a fenntartásaikat, miért beszélünk az élet értelméről, az életnek úgysincs értelme, hacsak nem a puszta létfenntartás. Amikor azonban őket faggatják életük legszebb élményeiről, sosem arról számolnak be: „a legszebb az, hogy életben maradtam,” vagy hogy „maradandó élmény, hogy továbbvittem a fajt.” Akinek van mire emlékeznie, vajon mire emlékszik vissza a legszívesebben? Talán örömmel gondol egy jó munkahelyre, egy előléptetésre, egy kellemes utazásra, egy extatikus koncertre, de a legnagyobb gyönyörűséggel csakis a szerelmével, a szerelmeivel együtt töltött órákat, napokat, éveket idézi fel.

A nők körül forog a világ. Hölgyeim, a világ tengelyének lenni nagy teher, s ilyenkor minden segítség elkél. Segíteni szeretnék, de nem akarok hazudni, hízelegni, hamis képet festeni vagy tényeket elhallgatni. Ezekből, úgy vélem, van részük elég.

A nőktől mindent el kell fogadni, mert a legszebb dolgokat csak nőktől kaphatjuk. Ám néha a legszebb élmények is hirtelen keserű tapasztalatokba torkollhatnak, mint mikor egy vágyálom minden átmenet nélkül rémálomba fordul.