Paládi Zsolt

Két kisabszurd

Az agyfalók

Az agyfalók valójában különleges felépítésű agyférgek, s amikor az emberek épp csak felfedezték ezeket a veszedelmes ragadozókat, mivel a belső tér befalása volt a legnagyobb vétkük, agyfalóknak nevezték el őket. Mikroszkopikus kutatások során derült fény arra, hogy az agyférgek alakja megegyezik a mesebeli trollokéval, mégpedig nem a klasszikus trollformát veszik fel – lásd Ata troll – hanem a Harry Potterből ismert, modernizált és mutálódott trollformát.

Először arra gyanakodtak, hogy egy számítógépes játékból szöktek ki, az elővigyázatlan felhasználók mélységes bánatára. Később egy éles szemű kocka felfigyelt arra, hogy nem a játékok területéről szabadult el a vírus, hanem a fórumok és híroldalak környékéről. A kutatást egy elismert informatikus irányította, aki megállapította, hogy a számítógépes tolvajnyelven trolloknak nevezett vírusok testesültek meg. A troll olyan rosszindulatú jelenség, amelynek gyűlöletkiáradása messze túlnő a weboldalak keretein, ezért teljesen érthető volt, hogy manifesztálódott. A trollféreg, kilépve a virtuális térből, befészkeli magát az agyba és az agysejtek fokozatos belakmározásával előbb-utóbb megbénítja a gazdatestet. A tünetek közé tartozik a heveny dühroham, a logika nélküli cselekvés, a határtalan agresszió és az irracionális gondolkodás. A trollok gyülekezőhelyét, a különösen veszélyes politikai és közéleti fórumokat trollfészkeknek nevezték el, a megfertőződött egyéneket pedig trollface-eknek. Zuckerberg a károsultaknak létrehozott egy alternatív Facebookot, a Trollfacebookot. Itt szabadon tobzódhattak az elférgesedett elmék. A gyűlöletet mérő műszerek valósággal felrobbantak a trollfészkek környezetében. A falánk férgek több millió áldozatnak okoztak elviselhetetlen szenvedést.

A világkormány határozott intézkedéseket ígért, csakhogy bebizonyosodott, maga a politika éltette a trollokat. Csak amikor a fertőzés elérte az elitet, köztük Soros Györgyöt, akkor eszméltek a világ nagyrabecsült vezetői. Bár Soros betegségének felfedezése nem ment könnyen, hisz ő már előtte is úgy viselkedett, mint akinek férgek pusztítják az agyát, a tőzsdeguru legvadabb ötletei világszerte forrongásokat, helyi háborúkat váltottak ki. Ennek megakadályozására háttérbe szorították az akkor már klónozott Sorost, korlátozták a netet, kivonták a pénzt tömegmédiából, és folyamatos igény teremtettek a kultúrára, az emberek tudatos művelésével és mentális fejlesztésével. Na de ez már nagyobb mese, mint a Harry Potterben garázdálkodó trollok története. Valójában az történt, hogy a zombivá vált, agyféreggel fertőzött emberiség polgárháborút kezdett az emberiség másik fele ellen. Ennek történetét azonban hülye lennék elmondani, a kalandos részekért nézzétek a Walking Deadet vagy az Éhezők viadalát, a hoolywoody forgatókönyvírók egy hónap alatt többet keresnek, mint én húsz év alatt, ráadásul írással. Ennek a kisabszurdnak most itt van a vége, ha a magyar író nem folyton taslit és fügét kapna, az én mesém is tovább tartott volna.

A drága kis kutyus

Pengeéles szájú, kórószerűen filigrán nő volt. Vele szemben a piknikus alkatú, de azért erős munkásember és egy hozzá hasonlóan hízásra hajlamos gömbölyded asszony ült. A köztük zajló beszélgetés láthatóan holtpontra jutott. A beállt csönd tovább növelte a feszültséget, végül a rövid szünetet a férfi karcos hangja törte meg.

• Azt hiszem, Berkes asszony…

• Kisasszony – helyesbített a tanárnő.

• Kisasszony – javította ki magát a szülő – azt hiszem, nem értett meg minket. Marcinak fizikából és matematikából is szüksége van az ötösre. Mindkettőt ön tanítja. Nem elég ezekből a négyes, mert úgy nem juthat állami ösztöndíjhoz és nem lehet belőle orvos. Nekünk nincs félévenként egymillió forintunk, hogy bejuttassuk a térítéses helyre. Igazság szerint semennyink sincs. Ezeken a tantárgyakon kívül mindenből ötöse van, csak ön osztályozta négyesre. De nekünk színötös bizonyítványra van szükségünk, csak akkor finanszírozza az állam a fiúnk tanulmányait.

• Értem, csakhogy az év végi záródolgozata egyik tárgyból sem éri el megfelelő pontszámot. A feleletei jók, de amikor nagy anyagrészeket kell átlátni, arra kevésbé képes. Ez adottság kérdése, ezért nem lehet hibáztatni, ez készség dolga. Én viszont nem változtathatom meg a játékszabályokat.

• Mi pedig arra kérjük, hogy legyen engedékenyebb vele szemben – nézett rá jelentőségteljesen az apa.

• Talán tegyek vele kivételt?

• Nyomós okunk van rá, hogy erre kérjük.

• Igen, és mi lenne az? – dőlt hátra székében az igazgatóhelyettes. Nem először kérték ilyen kis szívességre szülők, de mindig rutinosan elkerülte, hogy ígérjen, majd udvariasan elutasította a kérést.

• Csak egy nevet mondok: Bacchus.

• Mit jelentsen ez? – hökkent meg a tanárnő.

• Mindazt, ami kedves Önnek – válaszolta a férfi – cserébe azért, ami kedves nekünk.

A mellette ülő asszony ijedten nézett az igazgatóhelyettesre.

• Ezt most nem értem – hitetlenkedett a tanárnő – kérem, hogy beszéljen világosabban.

• Ha találtunk volna más megoldást, azt választottuk volna. De sajnos tudtuk, hogyan fog reagálni, ezért minden lehetőséget mérlegeltünk. Ha elkerülhettük volna ezt a radikális eszközt, akkor megtettük volna.

• Most már tényleg meg kell kérnem Önöket, beszéljenek nyíltan, mit kellene értenem ezen a furcsa beszéden.

• Nálunk van valami, ami nagyon értékes Önnek. Számunkra kevésbé, de ez mellékes.

• Ez elképesztő! – habogott a tanerő. – Folytassa!

• Lényegre térek: az aranyos, szőrmók Bacchus nálunk van. Tudjuk, hogy kerestette őt, láttuk a hirdetést. De hiába adta fel, nem fogja megtalálni senki.

• Mit csináltak a kutyámmal? – sikkantott fel a nő.

• Ne aggódjon, egyelőre semmit. Megfelelő ellátást kap, csakúgy, mintha otthon lenne, nem tagadunk meg tőle semmit. Ám magán múlik, mi lesz a sorsa.

• Vagyis, ha nem teljesítem a feltételeiket, halálnak halálával hal – mondta a nő, aki pikírtségét még ebben a drámai pillanatban sem veszítette el.

• Valahogy így – tette hozzá a férfi a humor minden árnyalata nélkül. – De visszakaphatja őt, teljes épségben, a feltételeinket ismeri, most már csak teljesítenie kell őket. Nekünk a fiúnk eredményei ugyanolyan fontosak, mint magának Bacchus. Kell az az ötös matematikából és fizikából.

Nagyon mélyen a nő szemébe nézett.

• Ugye tudja, hogy ez zsarolás? – nézett vissza keményen amaz.

• Nincs más választásunk. És önnek sem.

Természetesen mindkét fél tisztában volt a kutyahívők fanatizmusával. Bár a tanárnőnek macskahívőként sem lett volna könnyebb dolga. Feláldozni egy ártatlan életet… nem, ezt nem lehet. Á, egyszer úgyis elérkezik a pillanat, amikor meg kell szegni az elveit.

A tanárnő bólintott.

• Higgye el, jól döntött – nyugtatta meg az apa, s azzal a jóleső tudattal tápászkodott fel a székből, hogy gyermeke jövőjét egyszer és mindenkorra elrendezte.