És eljöttek. A Mekcsey Művelődési Ház igazgatója előre dörzsölte a tenyerét, a kulturház teljes évi adósságát egycsapásra kiküszöbölte. Ehhez képest csekélységnek tűnt, hogy hetek óta nem tehette be a lábát a kocsmába. Már-már polgármesteri ambíciót is meginogni látta, ám rögtönzött közvélemény-kutatása szerint a fiúk felléptetése legalább annyi szavazatot hozott neki, mint amennyit veszített. Társaság nélkül is kibírta valahogy – előbb-utóbb úgyis megbocsátanak neki – de a deficit hosszú ideje aggasztotta. Már ott tartott, hogy elbocsájtja egyetlen népművelőjét, aki egyben a szeretője is volt.
Szerencsére az est tomboló sikert aratott. A fiúkat úgy menekítették ki az öltözőbe. Hiába, a legendájuk megelőzte őket. A tavalyi Sajó környéki turné történeteit persze a fantázia szülte, hisz menedzserük szigorú szabályokat állított fel, ám jól felfogott üzleti érdekből ő sem akarta lerombolni a mítoszt. Az asszonyok elé állt és így csillapította a lelkesedést:
- Ma este vigyék magukkal ezt a gyönyörű élményt, hercegnőim! Ha lefekszenek, gondoljanak arra, ezek az izmos karok ölelik Önöket! Most azonban – emelte fel a hangját – a fiúknak pihenniük kell! Talán holnap egy még szebb ajándékkal lephetik meg Önöket!
*
A meztelen férfi becsukta maga után az ajtót. Ahogy hátat fordított, az asztali lámpa fénye rávetült izmoktól barázdált fenekére, majd néhány pillanatig elölről csodálhatta pompásan arányos testét az asszony. A férfi határozott léptekkel ott termett az ágy lábánál, és egy mozdulattal felrántotta a paplant. Sompolyné teste egy kissé megrándult, mellkasa le-föl hullámzott az izgalomtól, szaporábban lélegzett, mégis jóleső áram futott végig rajta, ha az elkövetkező eseményekre gondolt. Az ismeretlen a nő ágyékára hajtotta a fejét. Gyöngéden végigsimította a combját és csókokkal illette meredező mellbimbóit. Sompolynéban régi nyarak emléke sejlett fel, az ifjúkori mohóság tüze a szemekben, a vágyat szabályozó tapintat, a másikra figyelés alázata. Oly sokáig nélkülözött! Hiszen csak egyetlen éjszakáról van szó, egyetlen szeretkezésről, amelybe beleremeghet, s aztán hosszú évtizedekig csak a férjére fog gondolni, senki másra. (És ha felidézi a most eltöltött órát, senki sem fog megharagudni.)
Lecsukott szemhéja mögött 82 forró júliiusának szenvedélye lobbant fel, és Kószó Feri, első udvarlója, akivel még csak tanulták a szerelmeskedést, és akinek ujjai jótékonyabb hatást gyakoroltak rá, mint az anyósától ajándékba kapott méregdrága kanadai fürdősó. Ó bárcsak az izületeit is megújítaná a nem-is-olyan-ismeretlen férfi! De félre gondolat! Úgy rémlett, most újraélednek benne azok a gyengéd mozdulatok, amelyeket akkor ismert. Amikor a férfi beléhatolt, ez az érzés merőben különbözött attól, amit férje húsdorongjának rutinszerű beszippantásánál érzett. Egy apró sikolyt engedett el ajkán, verítékezve ölelte magához a kidolgozott testet, ujjai a férfi bicepszébe mélyedtek és élvezte, miként keményednek, feszülnek az izompacsirta deltái. Egy mozdulattal magához vonta a fejét, és az engedelmes alkalmi szerető nyakába harapott.
Rövid, rekedtes jajkiáltást hallott. Egy szék tompa puffanással eldőlt. A pokróc meglendült. Egy jól ismert érdes hang szólította meg és a nyomában egy jól ismert alkoholfátyolos lehelet csapta meg az orrát. „Mit csinálsz itt? Berúgtál? Nem szégyelled magad asszony létedre?” –recsegte az éjszakai rémalak. „Miért, csak neked lehet? Énnekem már semmi se jár?” –vágott vissza. „De nem az, hogy itt piszkálod magad! Én meg botorkálhatok a sötétben, még abba a kurva székbe is belerúgtam.” „Megérdemled, semmit se törődsz velem. Nem cseléd vagyok, hanem ember!” „Jóvan,most már hallgass el! Ha már benne vagy, lássunk dologhoz!” –markolta meg békítő szándékkal Sompoly a nő fenekét, de az nem engedte közelebb férkőzni és dacosan maga elé tartotta két tenyerét. ”Mi ütött beléd?” –fortyant fel a férfi. „Jellemző, hogy úgy akarsz kiengesztelni, hogy ismét magadra gondolsz. De most ráfáztál, nekem nem te kellesz, nekem a chippendale kell!”
