Férfiember akkor áll a Gonosz pártjára, amikor már nem beszélnek róla a nők. Amikor végérvényesen rádöbben, hogy nős, a riasztó skarlát betűt a bőrébe égették, csakhogy ez nem a házasságtörés, hanem a házasságkötés bélyege. Szeretne legalább tulajdonára büszke lenni, ám a becses szerzeményt szinte alig látja, reggel magába szippantja a gyár vagy a hivatal, este meg házimunkába temetkezik. A beszélgetések egyre ritkábbá válnak, hétköznapi kérdések körül forognak, és a nő lelke ugyanolyan rejtély marad, mint a házasélet előtt.
Így voltak ezzel a bátortenyerei férfiak is. Nem értették, miért okozott olyan nagy ribilliót a helybéli művelődési ház új programja. Nem járta még körbe Terenyét ilyen nagy hír azóta, mióta Lagzi Lajcsi itt járt. Sem a neuenhüttendorfi hagyományőrző asszonykórus, sem a gyöngyösi amatőr bűvészegyesület műsora nem keltett különösebb érdeklődést, de még egy budapesti színház Lorca-előadására is csak félig telt meg a terem.
A férfiak csak mosolyogtak a plakáton: „Bátortenyerére eljött Európa!” hirdette a felirat, illusztrációként két fürdőnadrágban és csokornyakkendőben szivarozó testépítőt láthattak, alattuk a csalogató jelmondat, „Európa legszebb férfiai Bátortenyerén” és a száraz tények, Mekcsey Művelődési Ház, április 25-26., 21 óra, belépődíj egy alkalomra: 1000 Ft. Legyintettek, ott, ahol minden második családfenntartó munkanélküli, honnan lenne pénze erre az asszonyoknak?
Pedig tévedtek, mert a hitvesek így gondolkodtak: „Ha ti a játékteremben hetente elvertek egy ezrest, hát miért ne tehetnénk meg mi is ezt egyszer?” A jóemberek elámultak, a hónap végére már nem tudtak enni adni a gépnek, a lázadás és a családi háborúság hidrája felütötte fejét.
A Kiskorsó közönsége „nehéz szívvel vette tudomásul”, a pletykák egy ideje nem Szömörce árokparti hempergéseiről szóltak és nem valamilyen errevetődött ügynök kalandjairól, hanem a két „szivaros emberről”. Tudni vélték, a fiúk minden faluban kiszemelik a legszebb nőket és hajnalig mulatnak velük. De vigyázni kell, mert egy ízben az egyik óvatlan chippendale felhevült szerelmi csatában eltörte egy sajószentpéteri menyecske bordáját. Egyébként csak répalevet isznak, zellert és ginzenggyökeret rágcsálnak, hogy mindig fickósak maradjanak. Leckéket vesznek a nőkkel való bánásmódról, beszédtanárhoz járnak és aktívan tanulmányozzák az indiai és tibeti technikákat. Legalábbis a Kiskorsóban így beszélték.
Az ilyen fecsegés hallatán aztán megkeseredik az ember szájában az édeskés Kőbányai. Sompoly szóvivő, a csapos bizalmi embere türelemre intette a félkarúak körül gyülekező pártütőket: „Nyugalom, uraim, a vész elhárítható, ha még nagyobb adósságokat csinálunk. De ha még akadna is némi dugipénz az asztalfiókban, mi ittmaradunk, ők pedig elhúznak a vérbe. A régi szokás szerint az nyeri a csatát, aki az ütközet színhelyén marad. Azt javaslom, e két nap alatt ne kérdezzünk semmit, tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, és egy hét múlva már nem fogunk emlékezni semmire.”
*
A chippendalek fellépése előtti héten különös, eddig nem tapasztalt jelenségekre figyeltek fel a tenyerei férfiak. Közeledett a hónap vége, a családfők ilyenkor összeszedik magukat, magabiztosan az asszony elé állnak, férfiasan megköszörülik torkukat, és kikönyörgik tőlük a kosztpénzből összekuporgatott tartalékokat. Ebből a pénzből egyenlítik ki adósságaikat, hogy azután újra hitelképessé válhassanak. Most azonban az asszonyok olyan kitartóan tagadtak, hogy a férjek mielőtt „tettlegességig fajultak volna”, végül már üvöltve követelték, fedjék fel a rejtekhely hollétét, különben felforgatják a lakást. A nők ezt meg is tették, de csak néhány aprópénz került elő a ládafiából. Rögtön sejtették, milyen „szivarokba” töltötték a dohányt, ám a fehérnép ezt meglepő módon nem is tagadta. A summa biztos helyen lapult.
Sompolyné remek búvóhelyet talált neki. (A nők közötti együttműködés elragadó iskolapéldájaként a megbízatást egyöntetű támogatással kapta meg a köztiszteletben álló asszonyság.) A szóvivő álmában sem gondolta volna, hogy felesége fehérneműi között több százezer forintot találhatna.
A másik változás, ha lehet, még inkább meglepte őket. Midőn az első plakátok megjelentek a villanyoszlopokon és a főtér egyetlen hirdetőoszlopán , úgy tűnt, az asszonyok együttesen új életet kezdenek. Megfogadták a női magazinok fitness- és fogyókúratanácsait, és a műszak után is tovább sanyargatták testüket.
Egy nappal az előadás előtt Sompoly különös, két egymásra tett gyufásskatulyánál nem nagyobb rózsaszín dobozzal jelent meg, és dühösen a kocsma asztalára vágta.
- Találjátok ki, mi ez? – kérdezte cimboráitól.
A fiúk bizalmatlanul méregették a fiolát, mintha az ördög szelencéjét néznék.
- Parfüm! – válaszolt helyettük Sompoly. – Méghozzá nem is a legolcsóbb fajtából! Honnan jutott hozzá a bestia?
Öt szempár meredt a díszes feliratra. A csapat benjáminja, egy szemüveges, beesett vállú, férfiasan csúnya fiatalember szólalt meg először.
- Lehet hogy hülye vagyok, - kezdte (a többiek buzgón helyeseltek) – de mi a különbség a palfüm és a deodor között?
- Parfüm és dezodor, te marha… Mindkettővel illatosítják magukat, - magyarázta idegesen Sompoly – csak a parfüm sokkal finomabb és sokkal drágább. Ennek az üvegcsének az árából akár egy hétig is eljátszanák a géppel…
A társaság tagjai egy emberként morajlottak fel.
- Eddig én nyugtattalak benneteket, - folytatta – de most már arra biztatok mindenkit, jól nézzen utána a bűnjeleknek és rá fog jönni, miért fogyott el az összes pénzünk hónap közepén! Ha ez így megy tovább, azt fogják állítani, ők vettek el minket, és nem fordítva. Rendelkezni fognak a testünk fölött és megszabják, hova mehetünk és meddig maradhatunk.
- Na, de azért ez mégiscsak túlzás – szólt közbe ismét a fiatal Quasimodo.
- Én is azt mondom – értette félre szándékosan Sompoly – Gyertek csak közelebb – intette magához sorstársait – van egy tervem…
